Kritikus kalóz rajongók, figyelem!

Szerintem említettem már, hogy újraírom az egész kalózosat, kicsit gatyába rázósan, és hogy szeretném, ha tényleg jó lenne. De mivel a stilisztikai, a logikai és a dramaturgiai érzékem is hagy némi kívánnivalót maga után, ezért kritikus hajlamú tagokat toborzok. A projekt megvalósításához segítőtagokra van szükségem. Olyan lelkes olvasókra, akik hajlandóak hetente-kéthetente elolvasni egy-egy felújított kalózos fejezetet, és kommentben jelezni, ha valami nem stimmel. A valami akármi lehet. Hangulatfestés, helyesírási hiba, életidegen dialógus, karakteridegen mozzanat, akármi. Minden hozzászólást hálásan fogadok. Akit érdekel a dolog, jelezzen itt, alant, vagy rögtön a csoportban: Segítség! Regényt írok. Az első fejezetet holnap már töltöm is.

Most már tényleg vége

Csak ülök a laptopom előtt, és döbbenten pörgetem magam előtt az oldalakat. A kurzor persze mindig elakad a 772. oldalon a Vége feliratnál. Mert ez ennyi. És valahogy nehezen bírom felfogni. Még soha nem fejeztem be egyetlen regényemet sem, és meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire... "lélekszorító" lesz. Hülye szó, de talán ez írja körül leginkább, amit érzek. Mert annak ellenére, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőletek, és már hetek óta tudtam, hogy ennek itt vége lesz, és már sokat pörögtem a többi sztorimon, most mégis... szomorú vagyok, és tehetetlenül kóválygok a házban, és valahogy semminek sem bírok becsülettel nekiállni, mert vége. És nem hiszem el!

Bár, annak, hogy ennyiszer újrapörgetem a szöveget, akadnak hasznos pillanatai is. Pl: szemet szúrt, hogy Meri lecsapta az epilógusom végét. Már korrigáltam a hibát, kissé béna módon, egy új fejezettel, de ez van. Remélem, azért mindenki rátalál, és most már tényleg teljes a kép. Mazsira is feltöltöttem, és napokon belül ott is olvasni lehet majd, addig pedig türelem!

Türelem... én is lassan összeszedem magam, és továbblépek. (Talán egy hétre lesz szükségem.) Addig is röviden és velősen vázolom a terveim: ígéretemhez híven, befejezem a magyar lányosat, mert sokan szerettétek, és anno még én is nagy lendülettel vetettem bele magam. Most, a befejezett saját után, kicsit távolinak érzem, és nem tudom, hogy vajon sikerül-e újra belevetni magam a HP univerzumba, de ha úgy érzem, hogy döcögős, és nincs meg a feeling, akkor legfeljebb előtte végigpörgetem a negyedik kötetet. Úgyis régen tartottam ilyen nosztalgia olvasás, és már rám fér.

A másik nagy tervem, hogy újraírom a kalózosat. Az egészet! Hogy tényleg profi regény legyen. Ehhez viszont a segítségetekre lesz szükségem. Szóval aki elég lelkierőt és elszántságot érez magában, hogy cafatokra szedve kritizáljon, az jelezzen hozzászólással/e-mailben/facebookon/sima vagy falevélen/bagolypostával vagy ahogy kényelmes. A dolog valahogy úgy lesz, hogy létrehozok egy szimpla, mezei facebook csoportot, és minden héten dobok fel egy újraírt fejezetet. Ezt kellene véleményezni, de nem a kedves, elismerő módon, hanem kifejezetten a hibákra (legyen az stilisztikai, logikai, dramaturgiai vagy akármi) koncentrálva. Kemény vagyok, mint a beton, szóval nem kell félni, csak simán beszólni. Aki benne van, az szóljon, akinek ez most nem, attól pedig búcsúzom, és kívánok neki sok jó könyvet, és szép élményt! Én most felhúzom a vitorláimat, és nyálasan, csöpögősen elhajózom a naplementében.

"Végeztemhaccáz"

Komolyan, én is nehezen bírom feldolgozni, de a hír igaz: feltöltöttem Merire a kalózos utolsó fejezetét. Még jelentkezem, de most tényleg hulla vagyok. És furcsán érzem magam, mert a kalózossal most már nincs több dolgom, csak izgatottan várni, hogy mit szóltok a fináléhoz.

Kalózok!

Ez már tényleg a vég. Készül az utolsó fejezet, és piszkosul izgulok, hogy mit fogtok szólni. Holnap töltöm, még mielőtt Meri elkezdeni megújulni, és ideiglenesen betiltaná a feltöltéseket. Ti is izgultok? Ki a nagy kedvenc? Mit gondoltok, ki éli túl, és kit kell vitorlába varrni a történet végén?

Nem szoktam ilyet, de kivételesen cseppentek ide egy kis ízelítőt:

Artful eltette a kését, és előhúzott övéből egy méretes flintát, majd golyó és puskapor után tapogatózott az egyik szütyőjében.

– Gyerünk, kölyök! Mondd el a fiúknak, hogy mit tettél! – Tony behúzta a nyakát, és végignézett a csatatéren sorakozó, mogorva, véres képű kalózokon. Dingnél megakadt a tekintete, és hirtelen elsápadt.

– Én… – megpróbálta kiszabadítani a vállát Jeff szorításából, de a vörös kendős vasmarokkal tartotta.

– Hangosan, hogy mindenki hallja! – dörrent rá Artful, mire a fiú összerezzent.

– Én… segítettem megszökni Reezo hadnagynak – motyogta az orra alatt.

– Azt mondtam úgy, hogy mindenki hallja – parancsolta Artful, miközben betömködte a fojtást a fegyvere csövébe.

– Segítettem megszökni Reezo hadnagynak – nyögte Tony valamivel hangosabban, mire a kalózok felmorajlottak.

– Önszántadból?

Felkaptam a fejem, hátha sikerül elcsípnem a fiú pillantását, de Tony nem nézett felém. Nagyot nyelt, aztán kihúzta magát.

 – Igen, önszántamból. Leva még csak nem is kérte a segítségemet. Ő Fredet kérte, de Fred nem akart segíteni. Én megkedveltem a hadnagyot. Ő nem gonosz. Nem akartam, hogy megöld, kapitány. Úgyhogy megszöktettem. Altatót kevertem az ebédbe, aztán kieveztem a hadnaggyal a szigetre, teljesen egyedül. A csónakot is én rejtettem el. És egyáltalán nem bánom. Akkor sem, ha agyon lősz.

– És még büszke is rá a tökmag – dörmögte valaki félhangosan, mire többen morogtak valamit.

– Az ördögbe, Artful! – bődült Ding. – Muszáj ezt most?

– Azt akarom, hogy az összes kutya lássa – mondta Daniel, miközben felhúzta a kakast. – Ez a fiú még nincs tíz esztendős, mégis vette magának a bátorságot, hogy megszöktesse a foglyomat. Reezo kibaszott kölykét. És még csak nem is bánja. Van vér a pucájában, de ha a bátorsághoz egy cseppnyi ész sem párosul… – Artful célra tartott, én pedig felszisszentem.

Végső hajrá

Friss fejezet érkezett: Meri, amiben Leva igyekszik megmutatni, hogy képes normálisan is viselkedni, ha muszáj, több kevesebb sikerrel.

De akárhogy húzom is, be kell vallanom, hogy ez az utolsó fejezetek egyike. A cselekményből már nagyon kevés van hátra (kb. három fejezetnyi, ha nem húzom megint túl a párbeszédeket), és egyszerre szomorít el és tesz izgatottá, mert nagyon várom, hogy mit fogtok szólni a befejezéshez, de gőzöm sincs, hogy mi lesz velem, ha egyszer tényleg a végére érek. (Nyilván nekilátok az újabb Levás történetnek, és befejezem a magyar lányosat, de akkor is.)

De még ne pityeregjen senki, elvégre még csak most indul a nagy hajrá.

Elmaradt bejegyzések

Régen frissítettem errefelé, pedig a kalózos fejik folyamatosan íródnak, és frissülnek Merin és Mazsin is, bár nyilván sokkal lassabban, mint szeretném, de sajna továbbra sincs elég időm mindre, és előreláthatólag nyáron sem lesz, mivel gőzerővel készülök néhány társammal az Ördögkatlan Fesztiválra. És nyilván, ha akad is időm, lusta vagyok mint egy ágon csüngő lajhár, tehát ilyen hiábavalóságok szerkesztgetésével cseszem el a szabadidőmet, mint például ez:

No para, no stressz!

Iszonyatosan régen frissítettem itt, és be kell valljam, a kalózossal is el vagyok maradva. Ennek okairól tervezem, hogy egyszer bővebben is beszámolok, mivel halálizgi a suli, és tök jó dolgokat csinálunk, de mivel beteg is vagyok és fáradt is, nem ez a megfelelő alkalom. Most egyszerűen csak jelzem, hogy mióta utoljára írtam ide, Merire és Mazsira is felkerült jó pár kalózos feji. Egy például ma is, de ez csak azért, hogy felvezesse a kövit, ami olyan hosszúra sikeredett (és még nem értem a végére), hogy ez a kis ficak tuti nem fért volna be elé. Szóval vagyok, írok, jövök még, jó éjszakát, mert épp megtámadott egy büdös bogár...

Csak úgy rohanósan

Sziasztok!

Régóta nem jeleztem errefelé, mivel mostanában vagy éppen hulla vagyok, vagy épp kiszalad a talaj a talpam alól, és most sincs sok időm, de lássuk mi maradt el eddig, mint közlés.

Bővítettem a kalózost két újabb fejezettel (Meri, Mazsi), bár ebből a második csak amolyan pót-, időhúzós fejezet, mivel a beadandóim kissé felhalmozódtak, és két vizsgám is volt a héten, így sajnos nem tudtam ezzel foglalkozni. De, most már íródik a folytatás, és ígérem, ezúttal nem evezek távoli, idegen vizekre, Leváról, Reezóról és a többiekről fogok írni.

Közben lezajlott Merin a III. Aranypenna utolsó köre, és képzeljétek, én is kaptam díjat. Vérem mérge, avagy így lett Katyi vámpírvadász című agymenésem stílusosan harmadik helyezést szerzett Privet Drive, Legjobb humoros történet kategóriában. Én meg már majdnem meg is feledkeztem szegény kis szösszenetről, pedig anno mérföldkőnek számított rövidke amatőr írói karrieremben: ez volt életem első vámpíros története. De nyugi, valószínűleg az utolsó is. A kalózok mellett úgysem füllik a fogom a vérszíváshoz.

Ennyit mára, remélem mindenkinek teli pakolta édességgel a csizmáját a Mikulást. További szép hétvégét, skaccerok!

Ágyúdörgés, dobpergés!

No, hát hatvannégy szemfüles olvasó már észlelte, hogy Merire új kalózos fejezet érkezett, de gondoltam posztolok ide is, hogy aki kíváncsi, de nem csekkolja folyton a Merit, az is értesülhessen, mert ez egy fontos feji: megkezdődött az ütközet! Igen, és galád cliffhangerrel zártam, vagyis itt még nem dől el semmi. Jóval gálánsabb lett volna, ha a csatát egy fejezetben rendezem le, de egyrészt, akkor többet kellett volna várni az újra, másrészt, piszok hosszú lett volna. De, pozitívum: így lehet találgatni, vajon hogy végződik a nem túl barátságos összeröffenés :D Ki mire tippel?

Már Mazsisok is olvashatják.

Gatyákat felkötni!

Beköszöntött az ősz, elkezdődött a suli sokunk legnagyobb bánatára. Én speciel a sulit nem bánom, mert az valami hihetetlenül királyságos, csak sajna, bár, dehogy sajna! A lényeg, ha élvezem is, rengeteg energiát igényel. Az őszi hideget kevésbé díjazom, de ez meg egyéni szociális probléma.

Most, mivel melóm megint nincs, és a mai napon órám sem, éppen a Színházak Éjszakájának fáradalmait pihengetem és ennek örömére befejeztem a következő kalózos fejit, amiben már eldördülnek az ágyúk, és fel is töltöttem Mazsira és Merire is, szóval innentől már csak az elgépeléseim számán és az adminok idején múlik, mikor olvashatjátok.

Ami még hír: szombaton Kéziratok Éjszakája, ahol remélhetőleg elementáris darabokra cincálják a Vonat a múltba című novellámat. Már nagyon várom. :O)

Körkérdés: Akad itt valaki aki már részt vett, részt vesz, vagy tervezi, hogy majd egyszer szerepel a Kéziratok Éjszakáján?

No, hát nagy köszönet az adminoknak. Az új fejezet Mazsin és Merin is olvasható.