Strand, bánat, meló és egyéb nyalánkságok

Sziasztok!

Ha még vagytok, nagyon örülök nektek, és hoztam friss, ropogós kalózost. Merin és Mazsin is olvasható az adminok gyors közbenjárásának köszönhetően.

Korábban, közvetlenül a nyaralás után (szept. 15.) akartam hozni, naivan bízva abban, hogy az Olasz tengerparton, pocaksüttetés közben majd kalózosat fogok írni. Nyilván képtelen voltam rá, így hazaérkezve, a kipakolás, takarítás, anyukámhoz hazautazás, takarítás, ügyintézés után - ami felölelt jó pár napot - lezuttyantam a kis laptopom mellé, hogy na, most! Ekkor hívott anyukám, hogy jó lenne, ha megint hazamennék, legalábbis, ha szeretném még látni a kutyámat. Igen, szegény Buksiról már másfél éve tudtuk, hogy tumoros, és hogy majd, ha eljön az ideje, akkor el kell altatni. Most jött el az idő. Hazamentem, ott voltam vele, de így is megviselt a dolog. Nem mondom, hogy már százas vagyok, de az élet nem áll meg, még Buksi miatt sem, így az álláshirdetéseket böngészve, az új fejezet befejezésére is szakítottam időt.

És most, hogy megint minden a helyére rázódik, ígérem, gyakrabban jelentkezem frissel, mert most már tényleg nagyon szeretnék a végére érni, hogy a többi történetemmel is foglalkozhassak.

Jó olvasást!

El sem hiszem, de frissítek

Most tényleg nagyon eltűntem, remélem, azért senki nem kedvetlenedett el. Kalózos friss az adminok kegyeire bízva Merin és Mazsin. Addig is, ha épp nem akad más dolgotok, ugyanitt (Mazsi, Meri) olvashatjátok életem első, és valószínűleg utolsó sci-fi novelláját.