Most már tényleg vége

Csak ülök a laptopom előtt, és döbbenten pörgetem magam előtt az oldalakat. A kurzor persze mindig elakad a 772. oldalon a Vége feliratnál. Mert ez ennyi. És valahogy nehezen bírom felfogni. Még soha nem fejeztem be egyetlen regényemet sem, és meg sem fordult a fejemben, hogy ennyire... "lélekszorító" lesz. Hülye szó, de talán ez írja körül leginkább, amit érzek. Mert annak ellenére, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőletek, és már hetek óta tudtam, hogy ennek itt vége lesz, és már sokat pörögtem a többi sztorimon, most mégis... szomorú vagyok, és tehetetlenül kóválygok a házban, és valahogy semminek sem bírok becsülettel nekiállni, mert vége. És nem hiszem el!

Bár, annak, hogy ennyiszer újrapörgetem a szöveget, akadnak hasznos pillanatai is. Pl: szemet szúrt, hogy Meri lecsapta az epilógusom végét. Már korrigáltam a hibát, kissé béna módon, egy új fejezettel, de ez van. Remélem, azért mindenki rátalál, és most már tényleg teljes a kép. Mazsira is feltöltöttem, és napokon belül ott is olvasni lehet majd, addig pedig türelem!

Türelem... én is lassan összeszedem magam, és továbblépek. (Talán egy hétre lesz szükségem.) Addig is röviden és velősen vázolom a terveim: ígéretemhez híven, befejezem a magyar lányosat, mert sokan szerettétek, és anno még én is nagy lendülettel vetettem bele magam. Most, a befejezett saját után, kicsit távolinak érzem, és nem tudom, hogy vajon sikerül-e újra belevetni magam a HP univerzumba, de ha úgy érzem, hogy döcögős, és nincs meg a feeling, akkor legfeljebb előtte végigpörgetem a negyedik kötetet. Úgyis régen tartottam ilyen nosztalgia olvasás, és már rám fér.

A másik nagy tervem, hogy újraírom a kalózosat. Az egészet! Hogy tényleg profi regény legyen. Ehhez viszont a segítségetekre lesz szükségem. Szóval aki elég lelkierőt és elszántságot érez magában, hogy cafatokra szedve kritizáljon, az jelezzen hozzászólással/e-mailben/facebookon/sima vagy falevélen/bagolypostával vagy ahogy kényelmes. A dolog valahogy úgy lesz, hogy létrehozok egy szimpla, mezei facebook csoportot, és minden héten dobok fel egy újraírt fejezetet. Ezt kellene véleményezni, de nem a kedves, elismerő módon, hanem kifejezetten a hibákra (legyen az stilisztikai, logikai, dramaturgiai vagy akármi) koncentrálva. Kemény vagyok, mint a beton, szóval nem kell félni, csak simán beszólni. Aki benne van, az szóljon, akinek ez most nem, attól pedig búcsúzom, és kívánok neki sok jó könyvet, és szép élményt! Én most felhúzom a vitorláimat, és nyálasan, csöpögősen elhajózom a naplementében.