Nem szoktam ilyet, de kivételesen cseppentek ide egy kis ízelítőt:
Artful eltette a kését, és előhúzott övéből egy méretes flintát, majd
golyó és puskapor után tapogatózott az egyik szütyőjében.
– Gyerünk,
kölyök! Mondd el a fiúknak, hogy mit tettél! – Tony behúzta a nyakát, és
végignézett a csatatéren sorakozó, mogorva, véres képű kalózokon. Dingnél
megakadt a tekintete, és hirtelen elsápadt.
– Én… – megpróbálta
kiszabadítani a vállát Jeff szorításából, de a vörös kendős vasmarokkal
tartotta.
– Hangosan, hogy
mindenki hallja! – dörrent rá Artful, mire a fiú összerezzent.
– Én… segítettem
megszökni Reezo hadnagynak – motyogta az orra alatt.
– Azt mondtam
úgy, hogy mindenki hallja – parancsolta Artful, miközben betömködte a fojtást a
fegyvere csövébe.
– Segítettem
megszökni Reezo hadnagynak – nyögte Tony valamivel hangosabban, mire a kalózok
felmorajlottak.
– Önszántadból?
Felkaptam a fejem, hátha
sikerül elcsípnem a fiú pillantását, de Tony nem nézett felém. Nagyot nyelt,
aztán kihúzta magát.
– Igen,
önszántamból. Leva még csak nem is kérte a segítségemet. Ő Fredet kérte, de
Fred nem akart segíteni. Én megkedveltem a hadnagyot. Ő nem gonosz. Nem
akartam, hogy megöld, kapitány. Úgyhogy megszöktettem. Altatót kevertem az
ebédbe, aztán kieveztem a hadnaggyal a szigetre, teljesen egyedül. A csónakot
is én rejtettem el. És egyáltalán nem bánom. Akkor sem, ha agyon lősz.
– És még büszke
is rá a tökmag – dörmögte valaki félhangosan, mire többen morogtak
valamit.
– Az ördögbe,
Artful! – bődült Ding. – Muszáj ezt
most?
– Azt akarom, hogy az összes kutya lássa – mondta Daniel, miközben felhúzta a kakast. – Ez a fiú még nincs tíz esztendős, mégis vette
magának a bátorságot, hogy megszöktesse a foglyomat. Reezo kibaszott kölykét.
És még csak nem is bánja. Van vér a pucájában, de ha a bátorsághoz egy cseppnyi
ész sem párosul… – Artful
célra tartott, én pedig felszisszentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése