Kalózok frissítve

Galád módon kifutottam a saját magam diktált határidőből (szokás szerint), és csak ma frissítettem. A kalózos folytatása most már csak az adminok kegyétől függ, amiért bizony most imádkozni kell, mert szörnyen összecsaptam, igyekeztem, hogy most aztán már tényleg legyen új fejezet. De kárpótlásként lerajzoltam néhány szereplőt. :O) Én ilyennek képzelem Artfult, Fredet, és Jeffet. :O)

Pluszba, mivel nagyon rákaptam erre a rajzolgatásra, közvélemény kutatást indítottam, hogy ne csak a magam kedvére, hanem a tiétekre szerencsétlenkedjek. Bárkit lehet kívánni, olyan szereplőmet is, akinek nem írtam fel a nevét a listára. Szóval hajrá, a hónap végéig várom a szavazatokat!

Nyolcadik bejegyzés - Az Erőd

Hosszas kihagyás után, de végre ebből is van friss :O) A véleményeknek továbbra is örülök, itt is, Merin is és Mazsin is.

Tulajdonképpen jól jártam ezzel a felderítősdivel: nem kellett Mó fennhéjázó képét bámulnom, és senki nem kérdezgette merre jártam, ha elmentem keresni egy bokorcsoportot, hogy pisiljek, vagy egyéb. Annyira távolodhattam el a bandától, amennyire csak akartam. Akár ott is hagyhattam volna őket! Eron biztosan velem jött volna. Hogy miért maradtam mégis? Igazából nem tudom. Talán Kina miatt, talán mert féltem. Semmi garancia nem volt arra, hogy a lázadók kevésbé pocsék alakok, mint Móék.

Jól megvoltunk mi Eronnal kettesben. Kicsit dumáltunk az én világomról, kicsit az övéről, de leginkább hallgattunk. Ilyenkor mindig azon agyaltam, hogy hogyan lettünk mi tulajdonképpen barátokká. Vajon mivel nyerhettem el a rokonszenvét, én, aki olyan zárkózott voltam, hogy három év alatt a harmincegy osztálytársam közül egyetlen eggyel kerültem beszélő viszonyba (mert abban valahogy egyre kevésbé hittem, hogy mi Faylnével valaha is barátok voltunk). És én miért bíztam meg Eronban az első perctől kezdve? Volt benne valami, amitől olyan egyértelműen jónak és őszintének tűnt. Ráadásul képtelenség volt kibillenteni a lelki egyensúlyából. Korábban sosem találkoztam hozzáhasonló gyerekkel. És mégis. Végig ott motoszkált a fejemben, hogy mi van, ha ez az egész csak egy hazugság? Ha Eron csak a boszorkányok trükkje, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban én vagyok Leva, és elcsíphessenek. Elvégre hivatalosan én voltam a viharkavaró, Eron pedig egy amnéziás kissrác, akiről senki nem tudta, honnan jött. Simán lehetett a boszorkányok kéme is.