Csak úgy rohanósan

Sziasztok!

Régóta nem jeleztem errefelé, mivel mostanában vagy éppen hulla vagyok, vagy épp kiszalad a talaj a talpam alól, és most sincs sok időm, de lássuk mi maradt el eddig, mint közlés.

Bővítettem a kalózost két újabb fejezettel (Meri, Mazsi), bár ebből a második csak amolyan pót-, időhúzós fejezet, mivel a beadandóim kissé felhalmozódtak, és két vizsgám is volt a héten, így sajnos nem tudtam ezzel foglalkozni. De, most már íródik a folytatás, és ígérem, ezúttal nem evezek távoli, idegen vizekre, Leváról, Reezóról és a többiekről fogok írni.

Közben lezajlott Merin a III. Aranypenna utolsó köre, és képzeljétek, én is kaptam díjat. Vérem mérge, avagy így lett Katyi vámpírvadász című agymenésem stílusosan harmadik helyezést szerzett Privet Drive, Legjobb humoros történet kategóriában. Én meg már majdnem meg is feledkeztem szegény kis szösszenetről, pedig anno mérföldkőnek számított rövidke amatőr írói karrieremben: ez volt életem első vámpíros története. De nyugi, valószínűleg az utolsó is. A kalózok mellett úgysem füllik a fogom a vérszíváshoz.

Ennyit mára, remélem mindenkinek teli pakolta édességgel a csizmáját a Mikulást. További szép hétvégét, skaccerok!

Ágyúdörgés, dobpergés!

No, hát hatvannégy szemfüles olvasó már észlelte, hogy Merire új kalózos fejezet érkezett, de gondoltam posztolok ide is, hogy aki kíváncsi, de nem csekkolja folyton a Merit, az is értesülhessen, mert ez egy fontos feji: megkezdődött az ütközet! Igen, és galád cliffhangerrel zártam, vagyis itt még nem dől el semmi. Jóval gálánsabb lett volna, ha a csatát egy fejezetben rendezem le, de egyrészt, akkor többet kellett volna várni az újra, másrészt, piszok hosszú lett volna. De, pozitívum: így lehet találgatni, vajon hogy végződik a nem túl barátságos összeröffenés :D Ki mire tippel?

Már Mazsisok is olvashatják.

Gatyákat felkötni!

Beköszöntött az ősz, elkezdődött a suli sokunk legnagyobb bánatára. Én speciel a sulit nem bánom, mert az valami hihetetlenül királyságos, csak sajna, bár, dehogy sajna! A lényeg, ha élvezem is, rengeteg energiát igényel. Az őszi hideget kevésbé díjazom, de ez meg egyéni szociális probléma.

Most, mivel melóm megint nincs, és a mai napon órám sem, éppen a Színházak Éjszakájának fáradalmait pihengetem és ennek örömére befejeztem a következő kalózos fejit, amiben már eldördülnek az ágyúk, és fel is töltöttem Mazsira és Merire is, szóval innentől már csak az elgépeléseim számán és az adminok idején múlik, mikor olvashatjátok.

Ami még hír: szombaton Kéziratok Éjszakája, ahol remélhetőleg elementáris darabokra cincálják a Vonat a múltba című novellámat. Már nagyon várom. :O)

Körkérdés: Akad itt valaki aki már részt vett, részt vesz, vagy tervezi, hogy majd egyszer szerepel a Kéziratok Éjszakáján?

No, hát nagy köszönet az adminoknak. Az új fejezet Mazsin és Merin is olvasható.

Nyári update

Tudom, tudom, nem ez volt a terv (mármint, hogy eltűnök, aztán mikor felbukkanok megint csak egy kalózos fejezetet hozok). Sajna a magyar lányosba beletört a bicskám, mármint nem teljesen, csak újra kéne köszörülni a bökőmet, mert akárhonnan néztem, nem jött az ihlet és ha végre akadt egy kis időm írni, valahogy sosem volt kedvem hozzá, a kényszerből született sorokat pedig inkább töröltem. Szóval arra jutottam magammal, hogy mégis az eredeti a jó terv, szóval, hogy először befejezem a kalózosat és csak utána vágok neki újra a magyar lányosnak, amiből amúgy már nem sok lenne hátra, de ha számomra most kicsit felejtős is a dolog, úgy gondolom, hogy akik eddig olvasták és szeretik, megérdemlik, hogy ne valami összecsapott cuccot toljak az orruk alá, hanem egy tényleg rendes befejezést.

A kalózos viszont szépen döcög a végkifejlet felé. Ezután, amit most töltöttem és csak amolyan kis átkötő fejezetnek szántam, már tényleg jön a nagy csata Crestmorimért, szóval tessék felkötni a gatyát, mert ha csatajelenetekből továbbra sem vagyok valami nagy ász, lesz itt kardcsörgés, ágyúropogás, hajósüllyesztés pukkadásig és lehet izgulni a kedvelt vagy kevésbé szeretett szereplőkért egyaránt :D

Az újabb frissre inkább nem tűzök ki dátumot, most megint kicsit nyüzsis az életem, és nyilván a nyári nyüzsizés miatt késlekedett ennyit a friss, szóval csak dióhéjban a kíváncsi népnek erről a nagy nyüzsizésről: nekiláttam rendes állampolgárként heti ötször melózni, ami eleinte picinyként felőrölte az idegeimet, és vezetni is a rutinpályán, hogy feldobjam nem létező unalmas perceimet, mert buszozni most már sokszor tényleg halál. Aztán, hogy tényleg ne maradjon szabadidőm, nonstop paráztam a színműs felvételim miatt, ami végül is, ha csak hajszák híján is, de sikerült, szóval szeptembertől újra tanulok, mint reménybeli Drámainstruktor, és ezen tényleg nagyon sokat pörgött az agyam, mert jéj, végre megtaláltam, hogy mi az a foglalkozás, ami tényleg nekem való. És mivel ennyit keringtek a színház a vezetés és a meló körül a gondolataim, az írásra is csak elméletben koncentráltam. Most még elugrok egyet gólyatáborozni, így nem biztos augusztusra összejön a csatás fejezet, de ígérem, hogy szeptembertől, ha beáll a napirendem komolyan nekiveselkedem, hogy minél előbb olvashassátok nem csak a csatát, hanem a finálét is.

További szép nyarat!

Ui: kalózos Merin és Mazsin is olvasható.

Scusi

Tudom, tudom, mára ígértem a magyar lányoshoz a friss fejezetet, de sajna, az itthoni tetőcsere miatt nem tudtam leülni és befejezni, átnézetlenül és rövidítve pedig nem szívesen tölteném föl. Mivel egészen biztos, hogy holnap is egész nap kint leszek, ezért csak szerdán tudom tölteni a frisset. Minden olvasótól elnézést kérek, aki várta mára!

Elmaradt hírek

Na, most hogy letudtuk az áprilist, meg nagyjából a májust is, kezd nagyon nem vicces lenni, hogy az 1-i bejegyzés óta nem jeleztem, szóval most virtuálisan integetek: itt vagyok. Időközben a TAI lezajlott, kisebb malőrrel ugyan, de sikerült elküldenem az ajándékomat, és én is megkaptam az enyémet Zoey-tól, aminek nagyon örültem ezért, gondoltam, megosztom veletek is. Itt olvashatja, akit érdekel egy nagyon városi, kissé balfék srác vidéki kalandja: CryZoey: A változás angyala

Amúgy és teljesen mellesleg az én történetemmel annyi kis kusza dolog esett meg, hogy nem tudtam elküldeni, mert bekrepált a net, és, nos, mivel nem volt net, szólni sem tudtam a szervezőknek, hogy hé, vagyok ám, csak történt egy kis technikai malőr. Így persze mindenki megijedt, hogy szegény Zillah-nak nem lesz ajándéka, de szerencsére megoldódott a dolog, és így végül Zillah két történetet is kapott ajándékba, mert Nünü volt olyan lelkes, kreatív és hősies, hogy egy kis baráti segítséggel abban az agyhalál időben, amikor én el voltam veszve, firkantott egy remekművet. A "remekművel" pedig nem viccelek, nem nagyzolok. Ez a novella tényleg megér néhány szabad percet, szóval aki még nem találkozott vele, olvassa bátran: Xwoman: Pótvonat

És, persze, ha már ennyit szenvedtem az elküldésével, kilinkelem az enyémet is. Meriseknek itt, Mazsisoknak meg itt. (Bár aki Mazsis már biztos látta a címét.) Aki nem Mazsis, és még nem nagyon találkozott TAI-s történetekkel, annak az idei termést nagyon tudom ajánlani, mert hihetetlen erős sztorik születtek. Tudjátok, olyan elolvasod, aztán csak meredsz üveges szemmel magad elé, hogy basszus... már a jó értelemben. Ezek a történetek lebilincselőek és egyikük-másikuk nagyon mély. Bőszen el is határoztam, hogy írok is mindegyikhez kritikát, amit eddig sajnos nem sikerült kiviteleznem, de szerencsére nincs határidő. De ha én most nem is érek rá, akinek akad ideje, kukkantson be ide: Tavaszi Ajándékozós Izé, és olvasgasson, ha talál fogára valót.

Ami meg a folytatásos sztorikat illeti, magyar lányos szegény, most megint pihenő pályán van egy ideje, de hétfőre nagy merészen beígérek egy folytatást, aztán majd lesz Géb nélkül is, de addig amíg ezeket írom, be kell érnetek a kalózossal. Friss fejezet Merin és Mazsin is olvasható.

Ég veletek!

Hát, ennyi volt, kész, befejeztem. Az orvosom szerint a sok fantáziálás és laptop előtt ücsörgés súlyosan és helyrehozhatatlanul károsítja nem csak az én, hanem a környezetemben élők mentális képességeit is, ezért mától felhagyok az írással. Jó volt veletek, igazán örültem a pozitív visszajelzéseknek, de sajna muszáj búcsúznom.

Sziasztok!

Szevasz tavasz!

No, hát így a tavasz első napjára, sikerült frissítenem a kalózosat. Még elbírálásra vár, de az előző fejezet - amit elfelejtettem kiposztolni, már egy ideje olvasható Mazsin és Merin is. :O)

Merire már fel is engedték a frisset :D
És Mazsi sem késlekedett soká.

Köszönet a gyors munkáért az adminoknak! <3

Dupla öröm

Sziasztok!

Sokáig el voltam tűnve (igen a macska meg fel van mászva a fára), de visszatértem, és úgy tervezem, hogy maradok is egy ideig. Ennek örömére két frissítéssel is szolgálhatok. A szokásos, vége felé evickélős kalózossal, ami még az adminok engedélyére vár, ééééés, a régóta hanyagolt magyar lányossal, ami Merin olvasható, mivel úgy döntöttem, engedek a nyaggatásank, és folytatom úgy is, ha még nem értem a kalózos végére.

Az adminok gyorsak, mint a villám, szóval kalózos legújabb fejezete olvasható
itt: Mazsi
és itt: Meri

Megkésve bár...

Boldog új évet minden idetévedőnek!

Tudom, pár nappal elkéstem, de ahogy tavaly, valahogy most sincs időm unatkozni. És, hogy nem csak a jókívánság váratott magára, hanem az új fejezet is, hát őszintén be kell vallanom, az tényleg az én lustaságom hibája. Sorry, de olyan jól esett a nagy ünnepi hajcihő után kicsit leülni, olvasni, filmezni, csak egyszerűen lógni a neten, hogy tegnapig egyáltalán nem haladtam a történettel. Na, de ha megkésve is, Mazsin már fent a friss, és Merin is csak az adminokra vár. :O)

No, Meri is felengedett.