Scusi

Tudom, tudom, mára ígértem a magyar lányoshoz a friss fejezetet, de sajna, az itthoni tetőcsere miatt nem tudtam leülni és befejezni, átnézetlenül és rövidítve pedig nem szívesen tölteném föl. Mivel egészen biztos, hogy holnap is egész nap kint leszek, ezért csak szerdán tudom tölteni a frisset. Minden olvasótól elnézést kérek, aki várta mára!

Elmaradt hírek

Na, most hogy letudtuk az áprilist, meg nagyjából a májust is, kezd nagyon nem vicces lenni, hogy az 1-i bejegyzés óta nem jeleztem, szóval most virtuálisan integetek: itt vagyok. Időközben a TAI lezajlott, kisebb malőrrel ugyan, de sikerült elküldenem az ajándékomat, és én is megkaptam az enyémet Zoey-tól, aminek nagyon örültem ezért, gondoltam, megosztom veletek is. Itt olvashatja, akit érdekel egy nagyon városi, kissé balfék srác vidéki kalandja: CryZoey: A változás angyala

Amúgy és teljesen mellesleg az én történetemmel annyi kis kusza dolog esett meg, hogy nem tudtam elküldeni, mert bekrepált a net, és, nos, mivel nem volt net, szólni sem tudtam a szervezőknek, hogy hé, vagyok ám, csak történt egy kis technikai malőr. Így persze mindenki megijedt, hogy szegény Zillah-nak nem lesz ajándéka, de szerencsére megoldódott a dolog, és így végül Zillah két történetet is kapott ajándékba, mert Nünü volt olyan lelkes, kreatív és hősies, hogy egy kis baráti segítséggel abban az agyhalál időben, amikor én el voltam veszve, firkantott egy remekművet. A "remekművel" pedig nem viccelek, nem nagyzolok. Ez a novella tényleg megér néhány szabad percet, szóval aki még nem találkozott vele, olvassa bátran: Xwoman: Pótvonat

És, persze, ha már ennyit szenvedtem az elküldésével, kilinkelem az enyémet is. Meriseknek itt, Mazsisoknak meg itt. (Bár aki Mazsis már biztos látta a címét.) Aki nem Mazsis, és még nem nagyon találkozott TAI-s történetekkel, annak az idei termést nagyon tudom ajánlani, mert hihetetlen erős sztorik születtek. Tudjátok, olyan elolvasod, aztán csak meredsz üveges szemmel magad elé, hogy basszus... már a jó értelemben. Ezek a történetek lebilincselőek és egyikük-másikuk nagyon mély. Bőszen el is határoztam, hogy írok is mindegyikhez kritikát, amit eddig sajnos nem sikerült kiviteleznem, de szerencsére nincs határidő. De ha én most nem is érek rá, akinek akad ideje, kukkantson be ide: Tavaszi Ajándékozós Izé, és olvasgasson, ha talál fogára valót.

Ami meg a folytatásos sztorikat illeti, magyar lányos szegény, most megint pihenő pályán van egy ideje, de hétfőre nagy merészen beígérek egy folytatást, aztán majd lesz Géb nélkül is, de addig amíg ezeket írom, be kell érnetek a kalózossal. Friss fejezet Merin és Mazsin is olvasható.