Nyúlfarknyi fejezet

Frissítettem a Ha felbukkan egy magyar lányt, de nem jár érte dicséret, mert csak egy fél fejezettel. A fejezet másik fele még mindig szalonképtelen, de nem volt pofám tovább húzni halasztani. Így viszont a következő feltöltésem is ehhez a történethez lesz

Ha hiszitek, ha nem is, frissítettem én is

Végre valahára eljutottam odáig, hogy begépeljem a kalózos folytatását. Siker, célegyenes. Már fel is töltöttem Merire. Most már csak az adminokon múlik a dolog :O)
Ezer bocsánat az újabb hosszas hallgatásért, de még mindig sűrű az élet. Zenekar, Gábor - őt aztán semmi pénzért nem hanyagolnám el -, filmklub, hajnalig tartó, khm... nem ivászat, nem, a világért sem! Párnacsata a Campuson, dalszöveg fordítás, és akkor még egy betűt sem tanultam. Bár, a dalszöveg lengyelül van, úgyhogy végül is elfogadható fordítástechnika szorgalminak is. Na, nem is fontos. A lényeg, hogy már érkezik a friss.
A jövőhéten a Ha felbukkan egy magyar lányt akarom frissíteni, már ha lesz időm átbogarászni. Szóval a terv ez, közben meg lehet lelkesen, vagy lelketlenül drukkolni. :O)

Egy lezárt kihívás

Már Blogteren is kiposztoltam, de nem titkolom: fenemód büszke vagyok, hogy első helyezést értem el a Játék a színekkel kihíváson. Ezért itt is muszáj eldicsekednem vele. :O)

A történet ugyan nem álomjárós, de amíg az ígért fejezetek begépelésével, megszülésével vacakolok, ezt is szabad olvasni. Szóval vígan prezentálom díjnyertes művemet, Szép Bíborka balladáját.

Friss, na végre!

A kitartó olvasóknak, itt a hatodik bejegyzés. A jövőhéten valószínűleg többet is frissítek Merin. A magyar lányosnak már megírtam egy fél fejezetet, de Zer0 kedvéért ezt most picinykét pihentetem, és tetemes tanulnivalóm mellett gyorsan begépelem a kalózos folytatását :O)

Hatodik bejegyzés - Pokolba kívánt új világ

Arra ébredtem, hogy valaki oldalba rúgott. Kómásan felnéztem és magamba fojtottam egy csúnya káromkodást. A Toborzó állt előttem.

- Ébresztő! - lapogatta meg Eront is, cipőorral. - Indulunk.

A szőke fiú beletúrt kócos hajába és kásás hangon szólt vissza a morcosnak tetsző vezetőnek.

- És hogy ezt közöld, feltétlenül szükséges volt keresztülesned rajtam? Ha ennyire nem látsz az álmosságtól, még aludhattál volna egy félórácskát. - A Toborzó ügyet sem vetett rá.

Elindultunk. Újra. Hogy hová és miért, arról épp annyi fogalmam volt, mint az előző nap. Semmi. Nem értettem, hogy ez a többieket miért nem zavarja. Meg akartam kérdezni a Toborzót, hogy tényleg annyira titkos-e a küldetésünk, hogy mi sem tudhatunk róla, vagy csak az ő hülye mániája, hogy megtart magának minden lényeges információt. De nem tettem. Valamiért féltem attól a fiútól, és hát a többiek sem faggatóztak. Nem hittem, hogy nekem kellene a szószólónak lennem. Inkább magamba fojtottam aggályaimat és tovább meneteltem a kis csapattal, az unalmas pusztában.